Rólunk

Lakatos-Wahlpetz Lucának hívnak, kennel nevünk "LUZSLAI"
Luca+Bodzapedig a „Luca + vizsla” szó ötvözéséből született meg.

Szüleim visszaemlékezése szerint, a kutyák iránti megszállottság már gyerekkorom óta jelen van az életemben. Némi túlzással élve, előbb tanultam meg „ugatni”, mint beszélni. Az álom 1990 májusában vált valósággá, mikor egy kis, 4 hónapos, fekete angol cocker spániel szuka személyében megkaptam életem Első Kutyáját, aki Phaedra névre hallgatott (pontosabban néha inkább NEM hallgatott...) Bár már ekkor is a nagytestű vadászkutyák tetszettek – főképp a rövidszőrű magyar vizsla, illetve az ír- és angol szetter -, anyukám a spánielt tartotta az életkoromnak megfelelő kutyafajtának. Phaedrával belekóstoltam a kutyázás minden szegmensébe: pár kiállítás és egy tenyészszemle alkalmával sikeresen teljesítettük a tenyésztésbe vétel feltételeit; a Hajógyári Szigeti Spániel Iskola berkein belül engedelmességi vizsgát tettünk és Gödön vadászkiképzésen vettünk részt. 1993-ban Lochranza Mark és Phaedra párosításából 5 egészséges kiskutyánk született. Az alomból megtartottam a legszebb szukát, Jessicát, akivel szép kiállítási sikereket értünk el (Kölyök Klubgyőztes, illetve fiatal osztályban rendre az első 4-ben végeztünk). Ezt követően a középiskola befejezése és a továbbtanulás került fókuszba, de a kutyázás – bár csak hobbi szinten – aktív része maradt az életemnek; így például 1998-ban sikeres kutyakozmetikusi vizsgát tettem. Büszke vagyok arra, hogy mindkét spánielem hosszú – majdnem 15 éves kort -, egészséges és boldog életet élt, ami az állatorvosaim (Dr. Wladár Sándor és Dr. Varga József) egybehangzó értékítélete szerint a lelkiismeretes és szeretetteljes tartásnak volt köszönhető. Mellettük és hatásukra vált hitvallásommá, hogy KIZÁRÓLAG EGÉSZSÉGES ÉS TELJES ÉLETET élő (megfelelő fizikai és szellemi tevékenységgel foglalkoztatott) kutya válhat az ember Igazi Társává, Legjobb Barátjává.

2008 tavaszán – miután mindkét spánielem az örök vadászmezőkre távozott – értettem meg Konrad Lorenz mondását, miszerint: „Lehet kutya nélkül élni, de nem érdemes!” Így tehát pár hónapos céltudatos keresgélés után, egy kedves kutyás barátnőm segítségével, 2008 őszén jutottam el Schipeck Sándorhoz, a Luppa-Vadász Rövidszőrű Magyar Vizsla Kennel alapítójához és tulajdonosához. Már az első pillanatban lenyűgözött az a környezet és szemlélet, amelyben egy igazi vadászember létezett együtt a kutyáival. A felnőtt kutyák egészséges, szép, aktív vadászkutyák benyomását keltették és rajongó szeretettel csoportosultak az Ő Egyetlen Istenük, A GAZDÁJUK köré. Döntöttem: innen szeretném megvenni életem első magyar vizsláját és ezt döntést azóta sem bántam meg egyetlen pillanatra sem! Ehelyütt szeretnék köszönetet mondani és örök hálámat kifejezni Schipeck Sándornak Luppa-Vadász Tátika (Bodza hívónevű) vizslámért, hiszen a történet Vele indult. Bodza minden tekintetben megfelel a kennelalapító szukával szemben támasztott követelményeimnek: egészséges, szépen megállta a helyét mind a kiállításokon, mind a vadászatokon és a vizsgákon.

E pár év alatt a fajta iránti „szerelem” véglegessé vált, mivel a rövidszőrű magyar vizsla kedvessége, intelligenciája, eleganciája és munkabírása egy életre lenyűgözött. Célommá vált, hogy a jövőben egészséges, jó munkaképességű és szép küllemű egyedek tenyésztésével gyarapítsam e rendkívüli fajta állományát.

Minden jog fenntartva! - Luzslai Kennel