A vizsláról

A RÖVIDSZŐRŰ MAGYAR VIZSLA

"FCI BESOROLÁSA
VII. csoport - vizslák
1. Szekció - kontinentális vizslák
Munkavizsgára kötelezett (mezei-vízi vizsga)

A FAJTA EREDETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE
A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel együtt kerültek hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már a XIV. századi dokumentumokban is találhatunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozódott. A XIX. Század végén már vizslaversenyeket rendeztek Magyarországon, ahol a magyar vizslák is nagyon eredményesen szerepeltek. A fajta fejlődésében ebben az időben valószínűleg más vadászkutyafajták is játszottak szerepet. Szakszerű tenyésztése 1920-ban kezdődött. Az FCI 1936-ban ismerte el önálló fajtának.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS
Középnagy, elegáns, nemes megjelenésű, zsemlesárga, rövidszőrű vadászkutya. Inkább könnyed felépítésű (csontozat), száraz, szikár izomzatú, a szépség és erő harmóniáját tükrözi.

VADÁSZATI ALKALMAZHATÓSÁG
A vizsla sokoldalúan használható vadászkutya. Mezőn, erdőben és vízben egyaránt használhatónak kell lennie, az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezik: kiváló szaglás, határozott vadmegállás, kitűnő apportkészség, az úszónyom célratörő, a víz szeretetével párosuló követése. A nehéz terepet és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Munkabíró vadász munkakutya minőségében a lövéstől és a vadtól való félelem, a vadmegállás ill. az elhozási készség hiánya éppúgy nem kívánatos, mint a vízszeretet hiánya. Problémamentes természete és alkalmazkodóképessége miatt lakásban is könnyen tartható.

VISELKEDÉS, JELLEM
Élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, könnyen tanítható. Alapvető tulajdonsága a kiemelkedő kapcsolattartó készség. A durva bánásmódot nehezen viseli el. Alapvetően nem lehet agresszív, és sohasem lehet félénk. Mindenes vadászkutya, tehát egyaránt jól kell vadásznia mezőn, vízen és erdőben. Jellemző vadászati tulajdonságai: kiváló orr, szilárd és figuratív vadmegállás, kiváló elhozási hajlam, csapakövetési készség és vízszeretet."
(A rövid szőrű magyar vizsla fajtaleírása FCI 57/D. sz. alapján. Fordította: Weit Péter, Uwe Fischer és Dr. J.-M. Paschoud; Származása: Magyarország; Az érvényes eredeti standard közzétételének ideje: 1936.)

A MINDENNAPOKBAN - AHOGY ÉN LÁTOM A MAGYAR VIZSLÁT
Ideális társ, határtalan az alkalmazkodóképessége, gyakorlatilag bármit képes megtanulni, csakhogy minél több időt tölthessen gazdája mellett. Egy jól nevelt vizslával bárhol megjelenhetünk, őt bárhová magunkkal vihetjük. Ez azonban kötelezettséget is teremt a gazda számára: olyanoknak ajánlom ezt a fajtát, akiknek aktív, természet közeli, rugalmas életmódja lehetővé teszi, hogy a nap nagyobb részében kutyájukkal együtt lehessenek.
A magyar vizsla hatalmas mozgásigénnyel és rendkívüli intelligenciával rendelkező fajta. Ennek megfelelően igényli a mindennapi egy-két órás interaktív sétát: az életkorának megfelelő mennyiségű mozgás mellett lehetőséget kell adni számára kisebb-nagyobb feladatok végrehajtására is. Vizslánk lelkében kulcsfontosságú szerepet tölt be a FELADAT, aminek teljesítése során teljes mértékben igyekszik megfelelni gazdájának, ez jelenti számára az igazi boldogságot. Ez azonban nem egy mechanikus tevékenység eredménye, az Igazi Magyar Vizsla ugyanis gondolkodik! Sokan vitatják ezt a kijelentést, azonban aki már élt együtt vizslával, az a mindennapokban rendszeresen megbizonyosodik ennek igazságtartalmáról. Az igényeinek megfelelően mozgatott és foglalkoztatott magyar vizsla otthonunkban nyugodtan viselkedik, kényelmesen elnyújtózva alszik a helyén és még a legkisebb lakásban is észrevehetetlen. Kutyatársaival, éppúgy, mint az őt körülvevő emberekkel, főképp a gyerekekkel közvetlenül, türelmesen és maximálisan barátságosan viselkedik.
Tartás szempontjából "igénytelen" kutya: alapvetően egészséges fajta, az általános állatorvosi beavatkozásokon kívül speciális kezelésekre, vizsgálatokra nem szorul; szőre rendszeres kozmetikai ápolást nem igényel; jól viseli a szélsőséges időjárási viszonyokat. Egyetlen egy dolog van csupán, amiből sosem adhatunk eleget vizslánknak, ez pedig a simogatás...
Végezetül, a vizsla és gazdája közötti rendkívüli kapcsolatot Kolossy Gábor "Betyár, a magyar vizsla" című könyvének egy rövid idézetével szeretném érzékelhetővé tenni. Ez a fajta olyan embereknek való, "akik nem tudnak vizsla nélkül meglenni - akiknek üres a határ, ha vizsla nem bóklászik köröttük - , olyanoknak, akik - ha hosszú távollét után rendtudó vizslája magáról megfeledkezve mérhetetlen örömében a nyakába ugrik - szeretettel simogatják meg a fenntartás nélküli örömöt és hűséget sugárzó fejet. Mert a hűséget a vizsláról kellene szoborba önteni. Kétségtelenül hűséges minden kutya, de a vizsla valamennyinél hűségesebb. Talán, mert sokat van velünk, jóban-rosszban egyaránt hűséges kísérő társunk. Ha a tapasztaltak korát megérte - csakhogy éppen meg nem szólal. És bizony sokszor kár, hogy nem beszélhet. Megfigyelhettük néha, hogy milyen igyekezettel próbál megértetni valamit, úgy igyekszik, olyan kifejezés van a szemében, mint amikor a beszélni tudott néma kétségbeesetten, kézzel-lábbal magyaráz nem értő hallgatójának. Vadász és öreg vizslája között idők folyamán bizonyos hallgatólagos megértés jön létre: egyik beszél, a másik hallgat, és mégis megértik egymást egy mozdulatból, nézésből."

Minden jog fenntartva! - Luzslai Kennel